Ez a cikk a egy rövid ismeretterjesztő arról, hogy mi is az a parkour. Ez a rövid összefoglaló sokat segíthet mindenkinek aki érdeklődik ez iránt a sport iránt.
A parkour megfogalmazása:
Régebbi megfogalmazás:
A parkour olyan mozgásforma amelynek célja “A” pontból “B” pontba történő minél gyorsabb és effektívebb eljutás, általában városi környezetben.
Új megfogalmazás:
A parkour egy olyan mozgásforma melynek célja, A pontból A pontba vagy A pontból B pontba történő eljutás, minél gyorsabban, hatékonyabban, vagy kreatívabban, az adott tereptárgyak/akadályok leküzdésével illetve kihasználásával. Általában városi környezetben.
A parkourról röviden:
A parkour egy Francia eredetű sportág/mozgáskultúra ami a 80-as évek végefelé, illetve a 90 években kezdett el kifejlődni. A parkour kiefejezés a parcous francia szóból ered, melynek jelentése: út, útvonal, ösvény, pálya. A sport eredeti neve Art Du Déplacemen volt, vagyis a mozgás művészete, majd később kapta a parkour elnevezést. A sport alapítói Párizs külvárosi környezetében kezdték el kialakítani ezt a mozgáskultúrát, ami mára a média hatására úgy került be a köztudatba, mint a “tetőkön ugrálás”. Ugyan igaz hogy a magaslatban történő edzés a sport részét képezte már az alapítók idejében is, azonban ennél azért jóval többről van szó.
A sport alapvető célja a városi környezetben jelenlévő tereptárgyak leküzdése volt, akadályfutásban, atlétikában használt elemek felhasználásával. Az irányzat alapelve megegyezett George Hebert által kidolgozott Methode Naturale -val, amit a parkour elődjének tekintenek. Ennek a mottója: "être fort pour être utile,"- vagyis légy erős hogy hasznos lehess, és ennek szellemében kezdtek edzeni a parkour alapító attyai is. A sportág kialakulásának kezdetekor az akrobatikai látvány elemek még nem igen voltak jelen, hiszen azok nem az effektív előrehaladást segítették a mozgás során. Így a parkour régi megfogalmazásában nem szerepelnek akrobatikai elemek. : A parkour olyan mozgásforma amelynek célja “A” pontból “B” pontba történő minél gyorsabb és effektívebb eljutás, általában városi környezetben. Ez a stílust a gyorsaság jellemzi és sok dinamikus erőt igényel, sokszor szinte már olyan érzésünk lehet ezt az ágazatát szemlélve a parkour-nak, hogy egy 3-3,5 méteres téglafalon, vagy mellkas magasságú akadályokon átjutni gyerek játék. Azonban a sport elterjedésével, együtt járt a szaltók megjelenése.
A parkour alapítói Belle család és a hozzá csatlakozó baráti kör tagjai, akik Párizs külvárosában Evry és Lises környékén kezdték el kialakítani a sportág alapjait. A Belle család tagjai közül többen is az alapítók közé tartoztak, Pung Belle, Chau Belle Dinh, és Williams Belle. Ők David Belle (leginsmertebb lapító tag) unokatestvérei voltak. A korábban említett baráti körből Sébastian Foucan, Yann Hnautra, Laurent Piemontesi, Malik Diouf, Guylain N'Guba-Boyeke és Charles Périerre. 1996-ban döntöttek arról, hogy létrehozzák a Yamakasi-t. A név jelentése a Kongói Köztársaságból származó bantu nyelven: ‘Erős test, erős lélek’.
A média hatására egyre népszerűbbé váltak az akrobatikai elemek, amelyek eladhatóbbá tettek egy terméket, vagy növelték a nézettségét egy TV show-nak, vagy éppen a látványosságát egy filmnek. Elindult egy új ágazata a parkour-nak amelyben az adott urbán környezetben szaltókat és egyéb sajátos stíluselemeket használtak. Így a mozgások fő célja nem minden esetben a hatékonyság lett, hanem egy akrobatikus akadályfutás, mely keveri a látványosságot a hatékonysággal. Olyan érzésünk támadhat egy ilyen stílusú parkourost szemlélve, hogy szinte táncol a városi tereptárgyakkal, miközben duplacsavart szaltókat tűzdel, egy-egy pontjába a koreográfiának. Miután kialakult egy új stílus, így mára talán ez a megfogalmazása a parkournak érvényesebb : A parkour egy olyan mozgásforma melynek célja, A pontból A pontba vagy A pontból B pontba történő eljutás, minél gyorsabban, hatékonyabban, vagy kreatívabban, az adott tereptárgyak/akadályok leküzdésével illetve kihasználásával. Általában városi környezetben.
Napjainkban a két stílus, a régebbi effektivitásra, és az újabb kreativitásra épűlő leginkább keverten van jelen a parkour közösségekben. Akad ugyan, de nagyon kevés az a sportoló aki vagy csak az egyik, vagy csak a másik irányzatot gyakorolja. Azonban ha megnézünk egy Pedro Salgado -t vagy egy Archie Aroyan -t, akkor a különbség elég erősen érzékelhető. Azt persze még nem tudhatjuk hogy a két stílus teljesen külön válik-e majd egymástól, úgy ahogy az atlétikai számok vagy az úszásnemek. A parkour még egy fiatal sportág és ahogy rengeteget fejődött az elmúlt években, úgy még nagyon sokat fog változni az elkövetkezendőkben.
Forrás: A parkour sportág múltja, jelene és jövője. Szakdolgozat (Máté Áron) 2019